Világ és Kultúra

A családdal minden évben elhatározzuk, hogy idén már nem fogjuk nézni az X-Faktort, aztán mégis azon kapjuk magunkat, hogy de. Igaz, hogy csak az adás utáni napon, az online elérhető, reklámok nélküli változatot, de csak megnézzük. A legtöbb jelentkezőre általában már néhány óra múlva sem emlékszem, viszont mindig vannak versenyzők, akiknek a története valami miatt napok múltán is elgondolkodtat. Idén ilyen volt Beri Zsolt, vagy művésznevén Berry. A 18 éves srácról megtudtuk, hogy gyermekotthonban nevelkedett, miután édesanyja 3 éves korában elhagyta. Egy saját dallal érkezett a válogatóra, amelyet az édesanyjának írt, és azt remélte, hogy a műsor után az anyukája végre felkeresi őket. “A pokolban születtem anya, de nézd meg itt vagyok most, felnőttem” – kezdődik az első verse. “Lehet, hogy nem voltál velem, ha kellett, de tudom, hogy érezted: tiéd a szívem, a lelkem, de tudom, hogy neked ez nem kellett. Miattad merültem, egyre csak mélyebbre.” Aztán később így folytatódik: “Anya mondd meg kérlek, végre, mikor lesz ennek majd vége? Talán elmúlik minden szépen, megbocsátok neked, csak legyél itt kérlek.” Önmagában Berry és a testvére története is megindító. De ami igazán megható, és őszintén szólva kicsit meglepő is volt számomra, az az, hogy annak ellenére, hogy most már felnőtt, sőt, saját elmondása alapján a tesójával együtt sínre került az életük, nem egy végleges elutasítás van benne az anyukája felé (most már ne is keress, ha eddig nem tetted), hanem továbbra is keresi a kapcsolatot. Pedig a dal többi részéből kiderül, hogy nem volt könnyű gyerekkoruk így. Látok ebben egy párhuzamot azzal is, hogy ma a legtöbb ember úgy él, hogy el van választva Istentől, a mennyei apukájától, igaz, nem az ő hanyagságából, hanem a bűn miatt. De az elválasztottság, az árván maradtság élménye ugyanúgy nyomot hagy a lelkén, a szavain, a viselkedésén, mint egy valódi szülő nélküli gyermekkor. Lehet, hogy elfogadóbbak, szeretetteljesebbek tudunk lenni az emberek felé, ha a bántó viselkedésük vagy szavaik mögött meglátjuk a krónikus apahiányt, Isten hiányát. Az evangélium nagy üzenete az, hogy “Apukádnak kellesz”. Érdemes hirdetnünk ezt, mert mindig lesznek, akik nem megkeményedéssel válaszolnak erre, hanem olyan lelkülettel, mint amilyennel Berry megírta ezt a dalt az édesanyjának.