Ezen a hétvégén egy fontos fejezetváltáshoz érkezik az életem, hiszen 10 évnyi szolgálat után átadom a Golgota Kistarcsa vezetését a következő lelkipásztornak, Horogh Gergőnek. Ezzel a bejegyzéssel szeretnék egy virtuális emlékoszlopot állítani Isten hűségének, ahogy az ószövetségben is gyakran tette Isten népe.
Bár rengeteg tanulsága van számomra ezeknek az éveknek, és valószínűleg még sokáig fogom gyűjtögetni és feldolgozni, most kiválasztottam ezek közül öt dolgot. Aki ismer, az tudja, hogy nem tartom a lelkipásztori szolgálatot nagyobbnak, fontosabbnak, mint bármelyik másik szolgálatot, ezért igyekeztem olyan tanulságokat választani, amelyeket bárki be tud építeni az emberek felé való szolgálatába. Minden pont után írtam egy kérdést is, amit átgondolhattok.
- Tényleg Krisztus építi az ő gyülekezetét. Mielőtt lelkipásztor lettem, sokat hallgattam Greg Opean bibliaóráit, és ő gyakran hangoztatta, hogy pásztorként nem mi építjük a gyülekezetet, hanem csak közelről nézzük, ahogy Krisztus építi az ő saját gyülekezetét. Az elmúlt 10 évben a feleségemmel pontosan ezt tapasztaltuk. Ha végiggondolok a megváltozott életeken, a megtéréseken, a bemerítkezéseken, a fantasztikus szolgáló csapaton, amihez mindig a legjobb időben csatlakozott valaki, akire nagy szükség volt, akkor egyértelmű, hogy Isten végezte a valódi munkát. Utólag látom, hogy olyan sokszor aggódtam, féltem a kudarctól, pedig teljesen felesleges volt. Mintha a kisfiam aggódna a hátsó ülésen, hogy le tudok-e vezetni egy utat. És tudjátok, mi a legbátorítóbb? Hogy bár közhelynek hangzik, de Istennek tényleg nem jelentenek akadályt a gyengeségeink, a hiányosságaink, sőt, még az elhibázott döntéseink sem, és ez hihetetlenül felszabadító.
Kérdés: Hogy élnél és szolgálnál, ha fel sem merülne benned, hogy a gyengeségeid és a hiányosságaid akadályozhatják Isten munkáját?
- Nagyon nagy erőfeszítést igényelt, hogy a lényeg maradjon a lényeg. Amikor elkezdtük a gyülekezetet, Istentől arra kaptunk elhívást, hogy minél több embert érjünk el a Biblia következetes és közérthető tanításával. Ezt tettük is, viszont ahogy a gyülekezet épült, kezdtek bejönni olyan dolgok a képbe, amelyek könnyen elvihették volna a fókuszt erről a fő feladatról. Vesszünk el gyümölcstelen teológiai csatározásokban. Tegyük tele a naptárt csak keresztényeknek szóló programokkal. Foglaljunk állást valamilyen politikai, közéleti témában. Mind olyan dolgok, amelyek önmagukban nem rosszak, de elvihetnek abból a sávszélességből, ami rendelkezésre áll. Lelkipásztorként az egyik legfontosabb feladatom az volt, hogy arra menjen a legtöbb figyelem, ami a legtöbb gyümölcsöt hozza Isten országa szempontjából.
Kérdés: Van olyan érzésed időnként, hogy csak a legfontosabb dolgokra nem marad energiád, figyelmed? Mire mondhatnál ma nemet, hogy a fontos dolgokra igent mondhass?
- Nem érdemes túl sokat adni sem a pozitív, sem a negatív véleményekre. Amikor belevágtunk a gyülekezetplántálásba, voltak, akik hangot adtak a hitetlenségüknek, előrevetítve, hogy szerintük ez a gyülekezet fél évet sem fog megérni. Később voltak, akik szinte az egekig magasztaltak, mondván, hogy micsoda nagy embere vagyok az Istennek. Az igazság az, hogy az emberek mindenféle véleményt alkotnak, és ez a szívük joga, szabadságuk van rá, legtöbbször nem rosszindulatból teszik. De igazán csak az egyszemélyes közönség, Isten véleménye számít. Igaz a mondás, hogy ha az emberek dicséretéből élsz, akkor a kritikájuk fog végezni veled.
Kérdés: Mennyire hat rád az emberek véleménye? Ha kiválaszthatnál 5 embert, akiknek tényleg adsz a szavára, ki kerülne be ebbe a körbe?
- Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív. Amikor megismertem a Golgotát, nagyon szimpatikus volt, hogy arra helyezte a hangsúlyt, amit Isten végzett el az emberért, nem arra, amit az ember tehet Istenért. A keresztény szolgálatok között ez a szemléletbeli kettősség folyamatosan megfigyelhető. Talán onnan fakad, hogy a Biblia az ember állapotát is kétféleképpen mutatja be: egyrészt bűnösök, elkövetők vagyunk, akik megszegtük Isten törvényét, másrészt áldozatok is, akik a Sátán átvert, és akik más emberek bűnének a következményeit szenvedjük. A nagy kérdés, hogy melyiket hangsúlyozzuk? Jézus szolgálatát megfigyelve azt látjuk, hogy (az önigazult vallási vezetőkön kívül) soha nem az elsőt hangsúlyozta. Ezért mi is arra törekedtünk a gyülekezetben, hogy az emberek ne úgy jöjjenek ki a tanításról, hogy le vannak dorongolva. Hogy a figyelmüket ne önmagukra irányítsuk, hanem Isten szeretetére, hogy ez adjon nekik motivációt a változásra. Sokan vannak, akik félnek a kegyelem hangsúlyozásától. Nem kell. Működik.
Kérdés: Te inkább a körülötted élő emberek hibáira vagy hajlamos rámutatni, vagy inkább arra, hogy Isten mennyire szereti őket és értéket lát bennük? Hogy tudnál egyre inkább a kegyelem oldalára billenni ebben?
- Az emberek még mindig keresik Istent. A negatív vélemények ellenére az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy ha a a saját nyelvükön szólítjuk meg őket, és az általuk megélt valódi problémákról beszélünk, akkor az emberek nyitottak Istenre. Legtöbbször nem Istent utasítják el, hanem a vallásoskodó, okoskodó keresztényeket. A gyülekezetünk növekedésének a legnagyobb motorja az online jelenlétünk volt, és akik csatlakoztak a közösséghez, csak egy töredéke annak a csoportnak, akiket elértünk. Rengeteg email, üzenet, imakérés, tanács kérés olyan emberktől, akiket személyesen sohasem láttam. Szerintem Magyarországon továbbra is óriási az éhség Istenre. Ezért is, bár még nem tudom, merre visz a szolgálati utam lelkipásztorként, jelenleg óriási nyitott kaput látok az online szolgálatban.
Kérdés: Ha a körülötted élő emberekre gondolsz, mi árulkodik az életükben arról, hogy valójában Istenre vágynak?