Nem semmi hét áll mögöttünk. Személyesen egy újabb leckét kaptam Isten gondviseléséről, amit soha nem fogok elfelejteni.
Múlt vasárnap kiderült számunkra, hogy a helyszín, ahol a Golgota Kistarcsa istentiszteleteit tartottuk az elmúlt 7 évben, olyan szinten drágul meg az energiaárak elszállása miatt, hogy azt egyszerűen nem tudjuk kigazdálkodni. Világossá vált, hogy költöznünk kell, de nagy kérdés volt, hogy hol találunk helyet rövid határidővel.
Az egyik lehetőség a kistarcsai Szegletház volt. Ez egy nagyon régi épület Kistarcsa szívében, amely régen nyüzsgő közösségi hely volt, de már évtizedek óta gyakorlatilag üresen állt. Viszont egy gyülekezetünkbe járó házaspár fantáziát látott benne, és néhány éve elkezdték a felújítását. És mit ad Isten. Még aznap délután, amikor megértettük, hogy muszáj költöznünk, megtudtuk, hogy alig két hétre van szükség, hogy használatba vehető legyen az épület nagyterme. Így most vasárnap már ott tartjuk az istentiszteletet.
Számomra azért is nagy jelentőségű ez, mert most már többször volt ilyen az életem során, amikor Isten az utolsó pillanatban gondoskodott. (Oké, lehet, hogy azért is van már egyre több ilyen tapasztalatom, mert telnek fölöttem az évek, de ez most nem ide tartozik.)
Emlékszem, hogy a házasságkötésünk előtt hónapokon át terveztük, hogy egy ismerős lakását béreljük majd ki, aki bár árulta a lakást, évek óta nem sikerült eladnia, így kiadta volna nekünk. Mit gondoltok, mi történt? Igen, aznap este, amikor mentünk volna megnézni a lakást, eladta. A mai napig bennem van, ahogy ott állunk a sötétben, egy lakótelep közepén a közvilágítás fényénél, letesszük a telefont, miután megkaptuk a hírt, és nézünk egymásra Enivel. Azzal bíztattuk egymást, hogy Isten biztos valami jobbat tartogat, de akkor ezt nagyon nehéz volt hinni ebben.
Aztán tényleg. Néhány napon kiderült, hogy egy másik ismerős kiadná egy vadiúj lakóparkban lévő modern lakását, nagyon kedvező áron. Ez az új hely, és az új lakás minden szempontból összehasonlíthatatlanul jobb volt, és ott éltünk a házasságunk első három évében.
Ezt a két történetet azért osztottam meg veletek, hogy bizonyságot tegyek arról, hogy Isten bizony egy gondoskodó Isten. Ezért, ahogy Péter apostol írja: “Bízzátok rá minden gondotokat, mert ő gondot visel rátok!” 1 Péter 5:8, EFO