A közelmúltban találtam az Instagramon egy posztot, amely a Titanic egyik utasáról, egy akkor 39 éves skót lelkipásztorról szólt. A története felkavart, és napokig foglalkoztatott. Az Úr használta arra, hogy újra bátorítson az evangelizáció fontosságával kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, veletek is megosztom, különösebb kommentár nélkül.
A lelkipásztort John Harpernek hívták. Hatéves lányával utazott a hajón. Amikor a Titanic a jéghegynek ütközött, Harper a lányát egy takaróba bugyolálta, elköszönt tőle, mondván, hogy egy nap majd találkoznak, majd megbizonyosodott róla, hogy a kislány biztonságban bejutott az egyik mentőcsónakba.
Az egyik túlélő tisztán emlékszik arra, hogy hallotta, amint Harper fel alá futott a fedélzeten, és ezt kiáltotta: “Nők, gyerekek, és a még meg nem tértek a mentőcsónakokba!” A fedélzeten töltött utolsó perceit azzal töltötte, hogy könyörgött az embereknek, hogy forduljanak Krisztushoz, és még a zenekart is bevonta, akik a kérésére kezdték el játszani a “Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” c. éneket.
Amikor a hajó süllyedni kezdett, Harper a jeges vízbe ugrott, és igyekezett odaúszni mindenkihez, akihez csak tudott, és kérte őket, hogy forduljanak az Úr Jézushoz.
A Titanic katasztrófája után négy évvel egy Aguilla Webb nevű túlélő így tett bizonyságot: “A Titanic túlélője vagyok. Amikor azon a szörnyű éjszakán egyedül sodródtam egy roncson, az árapály közel hozta hozzám a glasgow-i John Harper urat, aki szintén egy roncsdarabba kapaszkodott. “Ember, meg vagy térve?” – tette fel a kérdést. “Nem”- mondtam. Azt válaszolta: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz.” A hullámok elragadták, de furcsa módon nem sokkal később visszasodorták, és ő újra megkérdezte: „Most már megtértél?” „Még nem” – mondtam. Ő újra ezt mondta: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz”. Ezután nem sokkal később lehúzta a mélység. És én ott, egyedül az éjszakában, két mérföldnyi vízzel alattam, hitre jutottam. Én vagyok John Harper utolsó megtérője”.